Közeleg a 86. Oscar gála, ennek alkalmából leültünk meghallgatni az idei betétdal jelölteket. A szűk kínálat nem hagy sok választási lehetőséget, mi mindketten Bonoéknak adnánk az Oscart. Hajrá!

A Ghost in the Shell óta jól tudjuk, hogy a mesterséges intelligencia kérdésköre bizony alaposan megmozgatja az emberek és op rendszerek fantáziáját, így mi is érdeklődéssel vártuk az A nőt, és vele e jelenség romantikus vonatkozású boncolgatását. Sajnálatunkra Joaquin Phoenix és az OS1 szerelmi kalandjából csupán egy identitászavaros drámára futotta, amit a neoretro hipszterkedés miatt azért egyszer érdemes megnézni.

Bármelyik szerencsétlenül járt férfitársunkkal megeshet, hogy az a bizonyos szebbik nem kötelező jellegű tevékenységgel kívánja kitölteni kettejük értékes szabadidejét. Könnyen válhat ezek legrosszabbikává a (nem véletlenül) mezei szitokszóvá fajult "romantikus vígjáték". A Szökőhév tipikus romcom, egy aprócska kapaszkodóval...

Szenvedélyes posztszocialista vergődésünk során hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a fényesre nyalt ülepű hollywoodi és úgy általában a "nyugati" (film)kultúra mellett a világ porosabb tájain is akad néznivaló. Az Elly története, Asghar Farhadi (akinek neve a Nader és Simin kapcsán akár ismerősen is csenghetne) 2009-es alkotása közelebb hozza iráni hétköznapokat.

A rettenthetetlen Mel Gibson 177 perces szabadságharca a középszerűség angol elnyomás ellen, mely során uruk-hai harcosaival kiegészítve tanít bennünket a szabadságra, hősiességre és minden egyéb, Nemzeti Kerettantervet nem tűrő jóságra.